Az advent szó megérkezést (advenire), eljövetelt jelent. Karácsony elött négy hétig megpróbáljuk évről-évre megélni azt, hogy megérkezzen valami abból a magasságos isteni lényből, aki a golgotai esemény által szövetségre lépett a földön élő emberiséggel. Tétlenkedve várakozni nem sokat ér, aktivitással (közös készülődés, külső, belső takarítás által), belső figyelemmel, éberséggel, csendes várakozás megélésével érdemes. Az iskolában gyertyagyújtással, adventi mesék hallgatásával, adventi dalok éneklésével igyekszünk ezt megélni.
Felnőttként átélhetjük, hogy egy önmagunkon végzett átalakítás belső nyugalomból, csendes pillanatokban történhet, amelyeket a napi történések sokaságából kell kiszakítanunk. Mindannyian tapasztaljuk, hogy ez nem könnyű. A belső összeszedettséget nagyon megnehezíti a külső fényözön, villogás a nagy sürgés forgás kihívása, amely körülvesz ebben az időszakban.
A természetben egyre kevesebb a fény, a belső fény szeretne kigyúlni a lelkekben, ha odafigyelünk. Az idevezető út a ráhangolódás az ünnepre. A gyerekeket a saját példánk által tudjuk ráhangolni a jó szokásokra, mert a kisgyermek utánoz. A várakozás megélését a türelmet általunk tudja megtanulni. A készülődésben megtanulható, megélhető az ajándékozás élménye. Ilyenkor mindenki ajándékoz egymásnak időt, figyelmet, a díszítések-, munkálatok fáradságát.