Esőben, hóban, napsütésben, kellemes közösségben
Január 26–28. között Borszéken zajlott iskolánk rendhagyó, immár hagyománnyá vált sítábora. A program az „Iskola másként” hét keretében valósult meg, és valóban egy másfajta tanulási helyzetet teremtett: ezúttal nem az osztályterem, hanem a havas hegyoldal adott teret a tapasztalatszerzésnek, a fejlődésnek és az együttlétnek.
A sítáborban összesen 35 család vett részt, 62 gyermekkel, akik közül 50 gyermek kapcsolódott be aktívan a síoktatásba. A program a O–VI. osztályos korosztálynak szólt, így a legkisebbektől a nagyobb diákokig mindenki megtalálhatta a számára megfelelő csoportot és kihívást.
A gyerekek tudásszintjük szerint kialakított csoportokban tanultak, ami lehetővé tette számukra, hogy mindenki a saját tempójában haladjon. Jó volt látni, hogy minden résztvevő gyermek fejlődött, függetlenül attól, honnan indult. A síelés itt nemcsak technikai tanulást jelentett, hanem bátorságot, kitartást és egymásra figyelést is.
Az időjárás némi próbatétel elé állította a csapatot: az eső, a köd és a korai sötétedés nem könnyítették meg a pályán töltött időt. Ennek ellenére a gyerekek, és velük együtt a felnőttek, kitartóan síeltek, lelkesedésük nem hagyott alább. A harmadik napra az idő is kegyesebb arcát mutatta, és a napsütés tovább fokozta a derűs hangulatot.
Fontos része volt a tábornak a pedagógusok jelenléte is. Tanítóink nemcsak kísérőként voltak jelen, hanem aktív résztvevőként is: volt aki együtt síelt a gyerekekkel és a szülőkkel, jelenlétükkel biztonságot nyújottak és bátorítottak a pályáról vagy annak a széléről. Ez a fajta együttlét különösen sokat jelentett a gyerekeknek, hiszen a megszokott iskolai szerepek helyett egy természetesebb, közvetlenebb kapcsolódás jöhetett létre.
A borszéki sítábor azonban nem ért véget a pálya zárásával. Az esti órákban egy-egy bögre forrócsoki mellett megejtett beszélgetések, társasjátékozás, kártyázás és közös nevetések töltötték meg a teret. Ezek az együttlétek legalább annyira fontosak voltak, mint a nappali síelés: alkalmat adtak a lelassulásra, a kapcsolódásra és arra, hogy gyerekek és felnőttek valóban jelen legyenek egymás számára.
A tábor egészét áthatotta a waldorfos közösségi szemlélet: kicsik és nagyok, gyerekek, szülők és pedagógusok együtt voltak jelen, segítve, bátorítva egymást. A borszéki sítábor így jóval több lett, mint egy sportesemény. Önbizalmat, közös élményeket és maradandó emlékeket adott mindazoknak, akik részesei voltak, és ismét megerősítette azt az érzést, hogy a közösen megélt tapasztalatok formálják igazán a közösséget.