Adventi ünnepkör
Az advent szó megérkezést (advenire), eljövetelt jelent. Karácsony elött négy hétig megpróbáljuk évről-évre megélni azt, hogy megérkezzen valami abból a magasságos isteni lényből, aki a golgotai esemény által szövetségre lépett a földön élő emberiséggel. Tétlenkedve várakozni nem sokat ér, aktivitással (közös készülődés, külső, belső takarítás által), belső figyelemmel, éberséggel, csendes várakozás megélésével érdemes. Az iskolában gyertyagyújtással, adventi mesék hallgatásával, adventi dalok éneklésével igyekszünk ezt megélni.
Felnőttként átélhetjük, hogy egy önmagunkon végzett átalakítás belső nyugalomból, csendes pillanatokban történhet, amelyeket a napi történések sokaságából kell kiszakítanunk. Mindannyian tapasztaljuk, hogy ez nem könnyű. A belső összeszedettséget nagyon megnehezíti a külső fényözön, villogás a nagy sürgés forgás kihívása, amely körülvesz ebben az időszakban.
A természetben egyre kevesebb a fény, a belső fény szeretne kigyúlni a lelkekben, ha odafigyelünk. Az idevezető út a ráhangolódás az ünnepre. A gyerekeket a saját példánk által tudjuk ráhangolni a jó szokásokra, mert a kisgyermek utánoz. A várakozás megélését a türelmet általunk tudja megtanulni. A készülődésben megtanulható, megélhető az ajándékozás élménye. Ilyenkor mindenki ajándékoz egymásnak időt, figyelmet, a díszítések-, munkálatok fáradságát.
Adventi kert vagy Adventi spirál
A Waldorf iskolákban az adventi időszak elején kerül sor az Adventi kert vagy másnéven Adventi spiráljárás rendezvényére. Ez egy bensőséges ráhangolódás az ünnepekre.
Az Adventi kert egy teremben a földre spirálisan elhelyezett fenyőágakból kialakított út, amelyben ősi szimbólumok jelennek meg. A fenyőágak mentén csillagok vannak elhelyezve. A spirál közepén egy kék lepellel letakart tuskón egy nagy gyertya ég, körülötte ásványok, rózsa vagy liliom lehet elhelyezve. Ez a kép fogadja a terembe lépőket. Mindenki sorra egy almába helyezett kis gyertyával a kezében elindul befelé, a spirál belsejében lévő nagy gyertya felé a maga ütemében. Amikor odaér meggyújtja a saját gyertyáját és kifele jövet elhelyezi a spirál mentén egy általa kiválasztott csillagra. Közben útját társai csenddel, várakozással vagy adventi dalokkal kísérik, tiszteletben tartva az egyéniségét.
Életűútunk újrajárása ez. Visszatekintés a születésig.
Ezt az ünnepet külön ünnepeljük gyerekekkel és külön felnőttekkel. A kisebb osztályokban elfogadható az, hogy családonként járjuk végig az utat, ki ki megélve azt egyéni módon.
Szentkúti Márta megvilágításában tekintsünk rá a spiráljárásra úgy, ahogyan azt a gyerek láthatja, érezheti és átélheti a belső képet lelki-szellemi módon. „a teremben sötét van, a levegő hűvös. A földre tett ágakból fenyőillat árad; a fenyő-spirál közepén ég egy fehér gyertya és egy szál virág – általában liliom – magasodik föl. Miközben szól a zene a gyermek egy almába szúrt gyertyával a kezében lépked a spirál középpontja felé. Ott meggyújtja a gyertyáját, megfordul, és kifelé vezető útján a földre tett aranycsillagra helyezi az almát a gyertyával. Aztán jön a következő gyermek, a harmadik, a negyedik … a terem lassan megtelik fénnyel és meleggel. Átélhető tehát a tény, hogy az embernek a fejlődés útján individuális utat kell bejárnia a „középig”, ahol fényt talál; majd a megtalált fényt a közösségbe kell kihozni.”
Az Adventi kert szimbólumai:
Maga a spirál egy ősi motívum, amely a látható és nem látható világban szinte mindenhol jelen van: a Tejútrendszerben, a csillagködökben, a csigák házán, a napraforgó tányérjában, a levegőben, a tűzben, a vízben az örvényekben, a DNS-ben, stb.
Az alma a földi tudást jelképezi- a Teremtés könyve szerint az első emberpár almát szakított a tudás fájáról. A kis gyertya az ember belső fényét jelképezi.
A nagy gyertya a krisztusi fény, a kezdet. Alatta a kék lepel, Mária köpenye.
A csillag az embert jelképezi.
A fehér liliom, a kezdet virága. A rózsa az ember jövőbeni útja, a továbbfejlődés szimbóluma.