Szent Mihály-napi bátorságpróbák a marosvásárhelyi Waldorf iskolában

Szent Mihály napja, szeptember 29-e, az a nap, melyet izgatottan várnak a waldorfos diákok, hiszen nem sokkal a tanévkezdés után máris ünnepelhetnek.

A tanárok is izgatottan készülnek, hangolódnak erre a jelentős eseményre. Az évszakasztalokon megjelennek az őszi színek, termések és természetesen a kétkarú mérleg, mint a tetteink megmérettetésének szimbóluma. Az osztálytermekből Mihály-napi dalok, mesék, legendák, történetek, furulya- és citerazene szűrődik ki. Ugyanakkor finom illatok áradtak az iskola folyósóin: sárkányformájú cipók, kiflik, sárkányos pizza, és hasonló finomságok készültek a „vándor-sütőben.” Az osztálytermeket a gyerekek által készített termés-bábuk tarkítják. Szóval kellőképpen felkészültünk a nagy napra.

Ilyenkor, ősszel, amikor az embert a természet „elhagyja”, a lelki bátorságnak kell felébrednie. Ezért ezt az ünnepet az erő és a cselekvés ünnepének foghatjuk fel. Az iskolai élethez – és általában az élethez – kitartásra és bátorságra van szükségünk. Szent Mihály a sárkányt fékezte meg; az ember földi életében a lustaság, közömbösség vagy a félelem
sárkányával veheti fel a harcot. Minden diák tudja, hogy egy sor bátorságpróbát kell kiállnia. Ott van a levegőben az izgalom, a kíváncsiság, hogy „vajon idén milyen próbák lesznek?”

A kicsik általában a szülők jelenlétében mutathatták meg bátorságukat. A szülők közül ügyes csoportvezetők szoktak kikerülni, s irányításukkal elindul a körforgás. Egy-egy menetlevél segítségével vezetik a csapatokat a próbák helyszínére. A hétfejű sárkányhoz mérten hét próbát kell kiállniuk, a következők szerint: kötélugrás, célbadobás a sárkány szájába, sötét alagúton való átmászás, fára mászás és kötélhintán leérkezés, szegezés, “Hamupipőke próba”, azaz apró magvak szétválogatása és láda-toronyra való felmászás. De szokott lenni zsákbaugrás, kifeszített kötélen való átegyensúlyozás, … mindenféle bátorságot, ügyességet igénylő próba.

A próbák végeztével a kicsik és nagyok a bőség asztalához járulnak, s jó hangulatban falatoznak, beszélgetnek. A kis próbatevők sárkányos érmét (vagy valami más szimbólikus ajándékot) kaptak tanítójuktól, hogy megemlékezzenek erről a napról.

A közép-tagozatosoknak másfajta kihívással kell szembenézniük, számukra túrát szerveznek az oszik. Nekik az a kihívás, ha korán felérnek a hegyre, hogy megnézzék a napfelkeltét, vagy esetleg barlangba merészkednek be, ahol legyőzhetik félelmüket, megfékezhetik a saját sárkányaikat.